Az erg (arab szó, kb. dűnetenger) a sivatagok egyik megjelenési formája. A magyar földrajzi nyelv az erg kifejezést párhuzamosan használja a homoksivatag megjelöléssel. Az erg szélfútta homok által uralt, növényzet nélküli, nagyjából sík területet jelent. A földrajzban egy terület akkor kaphat erg megjelölést, ha legalább 125 km² területet borítanak be szélfútta homokból felépülő dűnéi. Az ennél kisebb homoksivatagokat dűnemezőnek nevezik. A Föld legnagyobb sivatagja a Szahara, amelyben számos erg található. A világ teljes vándorlásra képes homokmennyiségének 85%-a olyan ergekben koncentrálódik, melyeknek területe 32 000 km²-nél nagyobb. A homoksivatagok nem csupán a Földön találhatóak. A kutatók hasonló képződményeket fedeztek fel a Mars, a Vénusz és a Titán felszínén.
A homoksivatagok keletkezése azokon a helyeken játszódik le, ahol a különböző szállító közegek nagy mennyiségben halmoznak fel homokot. Ilyen helyek a folyópartok, kiszáradt folyómedrek, olvadékvíz síkságok és strandok. Majdnem az összes nagy homoksivatag olyan területen fekszik, ahol a leszálló légáramlatok miatti kevés csapadék nem teszi lehetővé a növényzet megtelepedését, kiszolgáltatván ezzel a területet a széleróziónak. A szél az apró szemű homokot felkapja, majd olyan helyeken halmozza fel, ahol topográfiai okokból elveszíti szállítóképességét. Egyes ergek homokja a dűnék helyétől több száz kilométernyire keletkezett. A homok ilyen mértékű felhalmozódásához igen hosszú idő kell. Legkevesebb 1 millió év szükséges az Arab-félszigeten, a Szaharában vagy a Közép-Ázsiában látható dűnék létrejöttéhez. A mélyebb medencékben fekvő homoksivatagokban a homok vastagsága elérheti az 1000 métert is.
